Hajdú József művésztanár
Az embert úgy alkotta meg a Mindenható, hogy különböző kreatív tulajdonságokkal, cselekvési ösztönökkel is rendelkezik. Képességekkel, valami újra való törekvéssel, ami még nem volt és majd általuk válik ismertté. Hajdú József művésztanár életében is tetten érhetők azok a véletlenszerű vagy törvényszerű elemek, melyek pályáját, rajztanári, művészi munkásságát befolyásolták, irányították. 9 évesen találkozott először azzal a festőművésszel, aki bevezette a képírás érdekes, a valóság újrateremtett világába; hogy lesz a vonalirányokból és a tónusokból tájképvázlat. Együtt értelmezték a Tisza, a tisza-parti táj üzenetét.
Egy gyermek-festő barátság alakult ki. Tőle tanulta meg a Tízparancsolatot, édesanyjától a Miatyánkot. Ebben a hitéletben erősödtek vizuális képességei. Talán ekkor dőlt el végérvényesen, hogy a rajzolás, a festés, a művészet meghatározó lesz életében.
Harsányi Gy. Lajos nagybányai festőművésztől véletlenszerű találkozások alkalmával leste el a vázlatrajzot, azt, hogy egy ceruzarajz mennyire kifejező tud lenni. A főiskolai évek alatt sokat tanult tanáraitól, főleg a jóemlékű Debreczeni Zoltán festő- és grafikusművésztől, aki az 1980-as évek elején ajánlotta a sárospataki művésztelepre. Két évig dolgozott itt olyan művészek irányítása mellett, mint Andrássy Kurta János szobrászművész és Seres János festőművész.
Csinálni is tudni kell, nem csak oktatni. Minden művésznek magának kell megtalálnia saját eszköztárát, vizuális szókincsét. A teremtésnek ebben a csodájában segítségére volt Kishonty Jenő egri festőművész. Több mint harminc éves rajztanári és pedagógiai munkássága során mindig megtalálta az „örülős szemű” gyerekeket, akik számtalan országos rajzversenyen értek el kitűnő eredményeket.
1988-ban ő maga kapott Oktatási Miniszteri Dicsérő Oklevelet. A mindennapos rajztanári munkája mellett tagként részt vesz különböző művészeti alkotóközösségek munkájában:
- Csokonai-díjas Borsodi Alkotó Közösség
- Országos Képző- és Iparművészeti Társaság
- Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete
„A tanárnak, művésznek, az értelmiséginek más célja nemigen lehet, mint hogy az életútján felhalmozódott kincsekkel becsületesen sáfárkodjon a mások és ezzel együtt a maga javára” - vallja Hajdú József.
Életútját végigkísérte a nagybányai szellemiség, az a szemlélet, amely így szól: „Erősödjenek meg a természetben, a belőle kisejlő művészetekben, ami összeköti azokat is, akiket ágyúgolyók választanak el egymástól. Nincs betű, mely jobban tanítana, nincs anya, mely jobban ölelne, a természet józansága és határt nem ismerő gyöngédségénél.”